DIÁKMUNKÁK

5. osztály


A szivárvány és a pillangó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szivárvány. Nagyon szomorú volt, mert elvesztette a sárga színét. A pillangó nagyon szeretett a szivárvány körül repkedni. A sárga szín volt a kedvence, ahogy a szivárványnak is. Amint ott repkedett, észrevette, hogy sír a szivárvány:
– Szivárvány, miért sírsz annyira?
– Jaj, drága barátom, elvesztettem a sárga színem. Hozz egy kis sárga festéket, különben meghalok!
Ebben a pillanatban a pillangó, rögtön el is repült a boltba.
– Bolt, adj egy kis sárga festéket! Festéket viszem szivárványnak, mert majdnem belehal a fájdalomba.
– Adok én szívesen, ha hozol egy csokor virágot!
Gyorsan el is repült a pillangó a réthez:
– Rét, adj egy csokor virágot! Virágot viszem boltnak, bolt ad festéket, festéket viszem szivárványnak, mert majdnem belehal a fájdalomba.
– Adok én szívesen, ha megöntözöl!
Sietve repült a pillangó a folyóhoz.
– Folyó, adj egy kis vizet! Vizet viszem rétnek, rét ad egy csokor virágot, virágot viszem boltnak, bolt ad sárga festéket, festéket viszem szivárványnak, mert majdnem belehal a fájdalomba.
– Adok én szívesen, ha hozol halat!
Elszállt a horgászhoz:
– Horgász, adj egy halat nekem! Halat viszem folyónak, folyó ad vizet, vizet viszem rétnek, hogy megöntözzem, rét ad egy csokor virágot, virágot viszem boltnak, bolt ad sárga festéket, festéket viszem szivárványnak, mert majdnem belehal a fájdalomba.
– Adok én jó szívvel!
A horgász odaadta a halat a pillangónak.
Halat vitte folyónak, folyó adott vizet, vizet vitte rétnek, rét adott csokor virágot, virágot vitte boltnak, bolt adott festéket, festéket vitte szivárványnak.
A szivárvány odaöntötte a sárga szín helyére a sárga festéket, ami a mai napig a legfényesebben ragyog.

(Tibola Réka, 5. osztályos tanuló – 2008.)

 

A csodálatos mandarin

Mikor volt, mikor nem volt, az innenen innen, a túlon túl, itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt.
Halljatok csudát, élt itt egy férfi, akit Bözsinek hívtak. Egy szép napon gondolt egyet, hogy ő biz’ felmegy a királyhoz, s kér a gyönyörű almákból, amik a kertjében teremnek. Ahogy Bözsi odaért rögtön rárivallt a királyra:
– Szevasz, komám! Mizu?
– Szervusz! Épp most szedtem le temérdek mangót a szilvafáimról, és szívesen adok neked is belőle.
– No, azt jól teszed, mert ha nem adnál, halálnak halálával lakolnál!
Kapta magát a király, és felpakolta a barackot Bözsi hintójára. Miután hazaért, a feleségével, Fricivel megették az összes körtét. De úgy teleették magukat a sok banánnal, hogy majd éhen haltak. És ezen nagyot nevettek. Így ért véget ez a szomorú mese.

(Fenyvesi Rebeka, 5. osztályos tanuló – 2008.)

Hazudós mese

Egyszer kimentem a folyópartra.
Hideg, téli nap volt. Levetkőztem gatyára, hogy ne legyen melegem.
A parton mászott egy hal, egy róka repülve menekült előle. A hal elkapta a rókát, és megette vacsorára.

(Hegyi Csaba – Váradi Márk 5. osztályos tanulók – 2011.)

Misi mackó álma (keretes mese)

Élt egyszer a hegyekben egy mackó, akit Misinek hívtak. Amikor beköszöntött a tél, elvonult téli álmot aludnia a barlangjába.
Teli hassal arról álmodott, hogy beköszöntött a tavasz. A mackócsalád a folyóparton volt, a bocsok fürödtek, az öreg medvék
heverésztek a fűben. A halak a vízben ugrándoztak, illatoztak a tavaszi virágok. Misi egy jó nagy hasast ugrott a folyóba,
játszadozott és halászott a bocsokkal.
Ekkor úgy megkordult a gyomra, hogy felébredt. Körülnézett a sötétben, és a barlangban találta magát, ezért újra elaludt.

(Hegyi Csaba, 5. osztályos tanuló – 2011.)

Az én nagy álmom (keretes mese)

Ültem a történelemkönyvem felett, és a gondolataim elkalandoztak. Egyiptomról, a fáraókról tanultunk. Sok ilyen filmet láttam már. Hirtelen ott találtam magam az ókori Egyiptomban.
Gyönyörű teremben, arany trónon ültem, fejemen fejdísz, arcom kifestve. Előttem és mellettem rabszolgák lesték minden parancsomat. Várták, milyen elvárásaim vannak a piramisom elkészítéséhez. Szaladtak, hozták a terveket, valamint a csodás aranyékszereket és edényeket bemutatásra. A szolgálók közül néhány ennivalót hozott. Sokféle edényben, alig tudtam választani.
Már éppen venni akartam egy gyönyörű fürt szőlőt, amikor anyukám hangjára riadtam:
– Bence, gyere vacsorázni, kész a melegszendvics!
Eltűnt minden képzeletbeli helyszín és ember, ott ültem ugyanúgy a történelemkönyvem felett, de legalább egy jót álmodtam.

(Juhász Bence, 5. osztályos tanuló – 2011.)

Az aranyhal és a gyöngykagyló

(eredetmese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy piszkos aranyhal.
Egy szép napon ellátogatott a gyöngykagylóhoz. Az aranyhal kopogott.
– Hahó! Itt nem szokás a kopogóknak ajtót nyitni?
Ebben a pillanatban a kagyló kinyílt.
– Van itt valaki? Hallom a zörgést…Jöjj elő, akárki is vagy!
– Nincs kedvem. Fáradt vagyok.
A kagyló azon nyomban bezárta ajtaját.
– Engedjetek ki!!! Nem hallotok? – nyöszörgött hangosan az aranyhal, és próbálta lekaparni a magára ragadt piszkot.
A kagyló várt egy kicsit, de vacsoraidő lett, és a gyöngykagyló éhes lett. Szóval megemésztette a halat.
Egy reggel a kagyló arra ébredt, hogy egy szép gyöngy van a „gyomrában”.
Azóta van gyöngy a kagylóban.
És innen ered a neve is: gyöngykagyló.

(Kardalus Lilla,  5.  osztályos tanuló – 2012.)

A bicikli

(tárgyak emberszerepben)

Ausztriában születtem egy gyárban. Szép tavaszi, napsütéses idő volt, amikor először kitoltak az udvarra. A napsugarak melegen simogatták a friss festéket a testemen.
Néhány napig tudtam csak élvezni a gyönyörű tavaszi időt, amikor erős kezek megfogtak, és feltettek egy autóra. Sokat zötykölődtem, még a festék is lejött óla egy jól látható helyen. Aztán betettek egy félhomályos áruházba.
Ott vártam, amíg megtalált a kis gazdám. Vártam, csak vártam, heteken keresztül. Mindig jött egy-egy gyerek, megsimogattak, jól megnézték mindenem, de aztán mégis otthagytak. Aztán egy napon eljött az én időm. Ahogy belépett a kisfiú a boltba, azonnal odaszaladt hozzám, és el sem engedett. Nézegetett, simogatott, kipróbált. Aztán feltettek egy autó tetejére, és boldog voltam, hogy végre nekem is lesz saját otthonom.
Megérkeztünk, a kisfiú egész nap a nyergemben ült. Szabadon száguldottunk árkon-bokron keresztül. Esténként odaállított az szobája ablaka alá, s még lefekvés előtt is megnézte, hogy jól vagyok-e. Hétvégén mindig megfürdetett, valami fehér habbal átdörzsölte az alkatrészeimet, majd leöblítette. A fürdést nem nagyon szerettem, mert a víz egy kicsit hideg volt. Aztán odaállított a napra, és újra csillogott a festék rajtam. Így ment ez néhány héten keresztül.
Egy reggel azonban a kisfiú nem jött oda hozzám. Egy autóval elment reggel, és csak délután jött haza. Amikor megjött, gyorsan bement a szobájába, és csak este láttam egy kicsit. Nagyon szomorú volt. Felült a nyergembe, és elmentünk a kedvenc helyemre. Ott elmesélte, hogy most neki iskolába kell járni, és nem tud egész nap velem csavarogni. De megígérte, hogy hétvégén megint egész nap együtt leszünk, és bejárjuk a környéket. Így is történt. Alig vártam a hétvégéket, hogy repíthessem őt keresztül a réten.
Aztán lassan eljött a tél. Télen nem lehet biciklizni, és hideg is van, ezért én is téli álmot alszom, mint a medvék, és arról álmodom, hogy kis gazdámmal a nyeregben száguldunk a virágok között.

(Kopasz Gergő, 5. osztályos tanuló – 2013.)

A repülő

(tárgyak emberszerepben)

Egy napfényes tavaszi napon érkeztem meg új családomhoz. A gazdám, Ákos kilencedik szülinapi ajándéka voltam. Nagyon boldog volt, amikor meglátott! Nem is csoda! Ki ne örülne egy ilyen csillogó, piros-sárga műanyag repülőnek! A nap végén Ákos polcán találtam meg a legjobb leszállópályát. Nagyon jól aludtam!
Reggel, amint felébredtünk, azonnal egy amatőr leszállást akartunk végrehajtani, de sajnos a navigáció nem volt tökéletes, ezért a váza a földön végezte, darabokban. Ettől kezdve csak a kertben játszhattunk. Én nem bántam, a szabadban sokkal több a leszállópálya! A legbonyolultabb trükkünk a hátra dupla hurok volt. Néha a dupla hurokból szimpla bukás lett, és én fejjel a földnek csapódtam. Ilyenkor Ákos felvett, leporolt, és kezdtük elölről a játékot. Csak egy baj volt az új családommal, a szomszéd kutya, Rex. Ő rettentő fenyegetést jelentett, hiszen minden átrepülő játékot gondolkodás nélkül széttépett. Bevallom, féltem is tőle, hogy egyszer én is átszállok véletlenül. A félelmem 3-4 hónap múlva sajnos valóra vált. Ákos barátja Bendi átjött játszani. Egész jó volt a buli, ám Bendi figyelmetlenségből túl erősen, és rossz irányba dobott meg. Úgy szálltam, mint a szél, és becsuktam a szemem, élveztem a repülést. Ez lett a vesztem! Átszálltam a kutyához. Rex fogai között tértem magamhoz. Éles fogak marcangoltak. A szomszédból rémes kiáltásokat hallottam:
– Jaj de ügyetlen vagy Bendi! Ő a kedvenc játékom! – üvöltötte Ákos.
Klári néni, a szomszédunk sietett a segítségemre. Sajnos már későn! A szárnyaim eltörtek, harapásnyomok csúfították karcsú törzsemet. Röpképtelen lettem! Klári néni visszaadott a gazdámnak.
Ákos első útja a nagypapájához vezetett, aki köztudottam egy ezermester, mindent meg tud javítani. Szerencsére engem is megjavított! A szerelés után megint tudtam Ákossal játszani. Persze Rex területét messze elkerülöm azóta is!
A mai napig hálás vagyok a gazdám nagypapájának, hogy megmentette az életemet! Ha beszéltek vele, adjátok át neki üdvözletemet.
Egyszer gyertek el hozzánk vendégségbe, repülőzhetnétek velünk egy jót!

(Nagy Ákos,  5. osztályos tanuló – 2015.)

A róka meg a holló (Romhányi után szabadon

(állatmese – Romhányi után szabadon)

Egyszer volt egy róka,
Ki éhesen otromba.
No meg a holló,
Kinek hangja rozsdás olló.

Egyszer a holló
Talált egy sajtot.
Odamegy a róka,
S hízelgően mondja:

Gyönyörű a tollad,
De a hangod, mint aki fullad.
Visszaszólt a holló:
De a tied borzasztóbb.

Kiejti a sajtot,
Róka meg majszol.
Aki magát sajnálja,
Megszívja magába.

Bondár Barnabás, Kiss Márton Péter, Bujdos Dániel, Madarász Viktor,  5. osztályos tanulók – 2014.)

A virág

A virág
Volt egyszer egy virág.Jól élt.Nem volt sok barátja,ezért kicsit magányos volt.
Egyszer csak odarepült egy csillag.Így szólt:
-Szerzek én neked barátokat.De ezért cserébe változtasd meg a neved,úgy ,hogy az én nevem legyen benne. A virág beleegyezett.
Másnap együtt játszott a barátaival a Csillagvirág.

(Ódor Dániel, 5. osztályos tanuló – 2018.)

A nevető rét

A reggeli nap álmosan süt a dombokra. A fű nyirkosan csillog rajtuk. Puhazölden virítanak és táncolva szárítkoznak a szélben. Közöttük törékeny virágok hajladoznak. Sok színben pompáznak. Szirmaikat a nap sugarára kitárják szélesen. A virágokon túl csordogál a patak. Vize tiszta, csillámló. Egy kacsacsalád úszkál rajta. Kettő felnőtt és öt kiskacsa. Boldogan úszkálnak játszadozva. A nagyobb dombon egy tölgyfa áll. A fa koronája olyan, mintha foltos lenne. Egy sor bokor veszi körbe, amelyek emeráldzöldek. Az égre nézve nem látszik egy felhő sem. Tengerkék színe van.

Ez egy nagyon szép hely, de eldugott, nehéz észrevenni. Csak akkor találod meg, ha nagyon hiszel benne és jó ember vagy! Sok sikert hozzá!

(László Réka,  5. osztályos tanuló – 2019.)

Harc a medvékkel

Elbeszélés leírással

Elindultam a Tündérország felé vezető úton.

Mellettem hatalmas, méregzöld lombkoronájú fák álltak. Közöttük vérpiros tulipánok virítottak. Egy domb mellett mentem el, amelynek tetején gyümölcsfák beszélgettek. Az almafa mellett egy kivizöld bokor aludt. A domb oldalán egy patak csordogált. Kristálykék vizében halak játszottak. Körülötte a fűszálak táncoltak a szélben. A domb legalján napsárga rózsák nevettek.
Már este volt, amikor Tündérország kapujához értem. Az első kaput három medve őrizte. Közelebb mentem hozzájuk, és kérdezősködni kezdtem.
– Kik vagytok ti?
– Én vagyok Aranykarom, a testvéreim Ezüstkarom és Rézkarom.
– Te ki vagy? – kérdezték.
– Az én nevem János vitéz.
– Be szeretnék jutni Tündérországba – mondtam.
– Mi oda nem engedhetünk be.
– Akkor hát küzdjünk meg!
Először Rézkarommal harcoltam. Vele puszta kézzel elbántam, de a végére nagyon elfáradtam. Ezüstkarom következett. Vele először nem tudtam, hogy bánjak el, de aztán megpillantottam a földön egy követ. Felvettem, tiszta erőből a medvének hajítottam. Rögtön meg is halt. Elővettem a kardomat, és Aranykarom felé mentem.
Órákon keresztül harcoltunk, de végül egy mozdulattal levágtam a fejét.

Miután ő is meghalt a második kapuhoz igyekeztem.

(Kovács Luca, 5. osztályos tanuló – 2019.)

title

title

6. osztály


Az uzsonnaszünet (01.)

Amikor kicsöngetnek a második óráról, a 6.a-ban rögtön elkezdődik a zajongás.
A lányok és fiúk kiáltásaitól zeng az osztályterem. Csak néhány csöndesebb gyerek ül le enni, és zörög halkan a szendvicses zacskókkal Az osztály nagy része rohan a büfébe, vagy egymást kergeti a padok között.
Én és a barátnőim leülünk egy nagy csoportba, vagy valamelyik sarokba állunk és a legújabb pletykákon nevetünk jó hangosan. A beszélgetést néha félbeszakítja az alufólia zörrenése, ami azt jelenti, hogy elkezdődik a dobálózás az alufóliagolyókkal. Ezután már lehet hallani “jaj” és “aú” kiáltásokat, meg persze dühös hangokat is: vagyis valakit megdobtak. Ekkor már végképp nem az evésről szól a szünet, és nem is egy osztályteremhez hasonlít. Inkább olyan, mint egy dzsungel, ahol állatok morgása, visítása, üvöltése hallatszik.
Mire becsöngetnek, végre lecsendesedik kicsit az osztály, és kapkodva készülünk a következő órára.

(Valentin Villő,  6. osztályos tanuló – 2009.)

Az uzsonnaszünet (02.)

(tablókép)

Amint kicsöngetnek a 15 perces szünetre és kimegy a tanár, egyből nagy ordibálás, kiabálás hallatszik. Hangos nevetés, beszélgetés, ajtócsapódás, és a megszokott fóliagalacsinok falhoz csapódása. A terem, mint egy csatatér. A fiúk egy csoportba összegyűlve beszélgetnek, sokat nevetnek – és ami jellegzetes ebben a szünetben az evés. A lányok veszekednek vagy épp kibékülnek. Aki meg elmaradt a leckével, mint villám úgy írnak kezei. Hatalmas hangzavar van, de szerencsére valaki ott áll az ajtónál figyelni a tanárnőt.
– Emberek, Heni néni a lépcsőnél! – kiabálja a “figyelő”.
Erre mindenki odafut a helyére és előpakol az órára. Heni néni belép, és már suttogások sem hallatszanak.
– Jó napot kívánok! – mondjuk szokásunk szerint énekelve.
– Jó napot, gyerekek! – mondja Heni néni, és az óra elkezdődik.

(Szigeti Márk, 6. osztályos tanuló  – 2013/2014.)

Kati néni

(tablókép)

Mindennap ragyogott a szeme a boldogságtól, és boldogan üdvözölt mindenkit:
– Jó reggelt gyerekek!
Az összes gyereknek felcsillant a szeme: kicsinek, nagynak, fiúnak, lánynak, okosnak, butának, egyszóval mindenkinek.
– Jó reggelt, Kati néni!
Bement az osztályba, és mindenkire úgy mosolygott, mint a piros alma. Aztán az összes gyerek:
– Kati néni, képzelje el mi történt velem tegnap…
Nagy szoknyáját megfogta, és meghallgatott mindenkit. Aztán elkezdődött az óra. Lágy hangon megszólalt:
– Gyerekek, ma kimehetünk az udvarra, ha rendet raktok.
– Éljen,hurrá!!!
Hamarosan csillogott a terem, és a nagy gyerektömeg kifutott az udvarra.

(Dics Rebeka,  6. osztályos tanuló – 2009.)

Találkozás

(jellemzés)

Anya éppen 20 éves volt, jól ápolt, okos és kulturált.
Elment egy koncertre, és meglátta apukámat. Apunak akkoriban volt egy zenekara. Barna szeme, fekete haja volt. Anyukám rögtön érezte, hogy egymáshoz illenek. Amikor apa meglátta anyut, elpirosodott az arca, fölhúzta a szemöldökét és a homlokát. Aztán beszélgettek:
– Te honnan jöttél? – kérdezte anyát, s közben szorongatta a kezét.
– Tatabányáról – válaszolta anya kissé feszülten, s észrevette apukám erős hangját.
– Gyönyörűek a szemeid! – kiáltott fel apa most már elég nyugodtan.
– Köszönöm – válaszolta büszkén anya.
Még beszélgettek egy kicsit, és csillogó szemmel hazaindultak.

(Meszner Dorottya,  6. osztályos tanuló – 2009.)

Konfliktus

(jellemzés)

– Menj a francba! – mondta Jóska dühtől szikrázó szemmel.
– Nem megyek, amíg vissza nem adod a zsíros kenyerem! Az az ebédem a mezőn – válaszolt Miska, és fenyegetően előre lépett.
– Én nem csináltam a kenyereddel semmit. Kell a fenének! – kiabált Jóska. – De most már tényleg elegem van! – és ő is megtett egy lépést előre.
– Hát akkor ki vitte el ,HA ?!- fújtatott, mint egy őrült.
Ha valaki még nem tudná: Miska a zsíros kenyerét keresi. Jóskát hibáztatja, de teljesen alaptalanul, mert nem Jóska vitte el Miska tulajdonát, amely az ebédjét képezte, hanem a kutya, csak még nem tudják.
Ekkor arra sétált Buksi kutya. Valamiért nagyon nyalogatta a száját. Nagyon gyanús volt a két veszekedő félnek.
– Buksi, csak nem te etted meg azt az átkozott kenyeret? – kérdezte Miska.
– Ahogy elnézem, nagyon valószínű – válaszolt a kutya helyett szemrehányó hangnemben Jóska.
– Ó, hogy az a ….! – morgott egyet Miska. Erre mindketten elkezdtek nevetni.

(Kádár Bálint és Mánya Ákos, 6. osztályos tanulók – 2009.)

Találkozás a vízilóval

(állatküzdelmek rendje)

Az ókori Egyiptomban,élt egy erős kezű fáraó, akit Rénomnak hívtak. Hobbija nagyon veszélyes volt, de ő imádta. Ez pedig a vízilóvadászat volt.
A város lakóitól hallotta, hogy egy nagy erejű víziló él a Nílusban. Neve pedig Borma. Rénom szólt a tábornoknak, hogy induljanak akkor, mikor a 42-es ablakon reggel besüt a nap templomba.
-Tábornok! Reggel, mikor a 42-es ablakon besüt a nap, akkor indulunk a Nílushoz!
– Igenis! Ha szabad megkérdeznem, miért megyünk a Nílushoz?
– Vízilóra vadászni! Pontosabban Bormára.
Másnap reggel, amikor a 42-es ablakon besütött a nap, Rénum és kísérete elindultak megküzdeni a város lakóit rettegésben tartó állattal. Hajóval indultak a víziló felderítésére. Mikor már jó messzire jártak a várostól, nagy csobbanást hallottak a csónak alól, majd az felemelkedett, és mindenki beleborult a vízbe.
– Borma, a fenevad!
-Ez a víziló! Borma! – ilyen kiáltásokat hallattak.
Míg Rénum kísérete menekült ki a vízből, addig a fáraó és a víziló egymás szemébe nézve figyelték egymást. A fáraónak feltűnt valami olyasmi , a nagy állat szemében, hogy őt bántják az emberek, nem ő az embereket. De ekkor már késő volt. A hatalmas állat nekiesett Rénomnak. A fáraó kirántotta, és épphogy csak visszatudta lökni az állat fejét a karjától. Majd egy nagy csapást mért az állat lábába, amitől az állat a kardját kifordította Rénom kezéből. Hatalmas fogaival támadt, a fáraó a  kezével tartotta csak a dühöngő állatot a feje előtt. Közben Rénomnak eszébe jutott, hogy ha megnyom a víziló homlokán egy pontot, akkor az összeesik, és már könnyen lehet vele végezni Í gy is cselekedett.
A harc végére Rénom nagyon elfáradt, és úgymond meg is sajnálta az állatot. A fáraó kísérete szaladt ünnepelni be a folyóba. Rénomot felültették a vízilóra, és úgy húzták a városba.

(Böcskei Balázs, 6. osztályos tanuló – 2017.)


7. osztály


Padláshangulat

(leírás)

A dédipapám padlásán éreztem először a múltat felidéző varázslatos hangulatot. Sötétben tapogatózva mentem előre, ám néhány cserép között beszűrődött a fény. Megláttam a gerendák közötti hatalmas pókhálókat. Először ijesztő és rideg volt ez a hely, de ahogy egyre beljebb és beljebb mentem, sok érdekes dolgot találtam. Volt ott régi babakocsi, könyvekkel teli dobozok, lábasok, képek és rengeteg sok kacat. Izgatottan nyitottam ki a könyvesdobozt. Anyukám gyerekkori mesekönyvei voltak benne. Ahogy kivettem az egyiket egy kisebb porfelhő csapta meg az orromat. Közben hallottam, ahogy az egerek motoszkálnak a kacatok között. A tőlük való félelem aztán lekergetett a padlásról. Így telt a kirándulásom a titokzatos padláson.

(Dics Rebeka,  7. osztályos tanuló – 2010.)

A tengerparton

(leírás)

Mikor végre megérkeztünk, elöntött az öröm és egyben a csodálkozás is a gyönyörű tengerpart láttán.

Ameddig a szem ellátott, a víz tükröződött a csillogó napfényben. Olyan volt, mint a tisztára csiszolt gyémánt.

A kocsiból kiszállva első dolgom az volt, hogy körbenézzek. A lélegzetem elállt, mikor megláttam a szavakkal elmondhatatlan szállodát, amiben mi laktunk. Mellette szorosan egymás mellett állt a többi szálloda, olyan volt, mint a reggeli dugó Budapesten. A homokban, amely gyönyörű barna színű volt és csillogott a sárga napfénytől, az emberek sétáltak. A tengerig napozóágyak sorakoztak, amelyen az emberek süttették magukat egész nap, és közben a gyümölcsárusok köztük cikáztak és ordítottak, hogy “gyümölcsöt vegyenek”. A vízparton a gyerekek játszottak. Ott állt egy templom a szikla tetején, mintha arra készülne, hogy fejest ugrik a tenger varázslatos kék vizébe. A hegyen villák sorakoztak, mint a katonák. Ott volt az egész város legpuccosabb étterme is, ahol egész nap ki-bejárkáltak az emberek. Mellette terült el a kemping, ahol az emberek általában 1-2 napot töltöttek el, és azt is lakókocsival. Aztán a szállodákig már csak egy sor bolt állt, mindenféle volt.

A hegyek úgy körbevettek minket, mint az elnököt a testőrei.

Hazafelé indulva majdnem meghasadt a szívem, hogy ott kellett hagynom azt a gyönyörű helyet, a hullámzó tengert.

(Gáspár Ádám,  7. a) osztályos tanuló – 2010.)

Képzlt napló a Hét bőr c. könyvből

(képzelt napló a Janikovszky Éva: Hét bőr c. könyv alapján)

Március 31.
Szevasz Napló!
Bocs, hogy utoljára 6 hónapja írtam beléd, amikor a nagymamámtól kaptalak szülinapra. De már írok egy füzetet, amiben a rajvállakozásunkkal kapcsolatos dolgokat jegyzem le. Azért nem beléd írom, mert a nagymama azt mondta, hogy csak személyes, és nekem nagyon fontos dolgokat írjak beléd, hogy ha öreg leszek, örömmel vissza tudjalak olvasni. Most írok beléd, bár most sem történt semmi izgalmas, hacsak az nem, hogy ma utánam futott az utcán egy lány a c-ből. Egy ronda fél pár csíkos zoknit lóbált, ami ráadásul elég keménynek nézett ki. Azt kérdezte, nem én vesztettem-e el tegnap tesi óra után. Hát nem én. Nem is volt tesink. A lány dagi.

Április 4.
Szervusz Napló!
A lány neve Boglárka. És nem is dagi, csak egy picit duci. Voltunk diszkóban is. Bár én utálok táncolni. Szerencsére Boglárka is, így csak kóláztunk és beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy legközelebb inkább cukrászdába megyünk.

Április 15.
Szervusz Naplóm!
Soha nem gondoltam, hogy a szerelem ilyen sokba kerül. Lassan elfogy az összes zsebpénzem, amit bélyegekre kuporgatok már egy éve. Lehet, hogy el kéne adnom néhány régebbi értéktelenebb bélyegem? Majd megkérdem Jocót, kell-e neki a Labdarúgó sor.

Április 18.
Ma este, miután hazakísértem Boglárkát, a játékterem előtt láttam egy újfajta Wartburgot. Most láttam először ilyet. Már egy ideje bámultam, mikor pont arra jött Jocó, és izgatottan mondta, hogy mégis megvenné a Labdarúgó sort. És észre se vette az ÚJ TÍPUSÚ WARTBURGOT! Nem tudtam, hogy Jocót ennyire érdeklik a bélyegek.

Április 19.
Érdekes, hogy az osztályban ennyi embert érdekeljen a bélyeggyűjtés. Eddig azt hittem én vagyok az egyetlen. Ma Ági behozta az öccse gyűjteményét, és arra kért, becsüljem meg, mennyit érhet. Mert el szeretné cserélni Matchboxra. Szép szeme van Áginak, és olyan kedvesen kért, hogy matekórán számolgattam a pad alatt a bélyegek árát. Szerintem azért mégiscsak dagi egy picit Boglárka. Ma nem is tudtam hazakísérni, mert matekórán nem tudtam az összes bélyeg Ági öccsének a gyűjteményéből átnézni.

Április 20.
Ma kipróbáltam magamon a bátyám AXE spray-ét. És működik!! Ragadnak rám a lányok! Zsuzsa jött oda hozzám földrajz óra előtt, hogy szerintem odaadja-e húsz forintért azt a marék külföldi bélyeget egy srácnak. Zsuzsa olyan szép lány, hogy inkább megvettem tőle én a bélyegeket, adtam érte 10 Forintot, és megígértem, hogy húszat még hozok. A bélyegek nagy része teljesen értéktelen, de Zsuzsa tényleg nagyon szép lány. Valahogy le kellene rázni Boglárkát, mert kieszi az embert a vagyonából. Utolsó órán elkéredzkedtem fogorvoshoz, hogy ne kelljen hazakísérni. Kicsit szégyellem magam.

Április 21.
A mai reggel botránnyal kezdődött otthon. A bátyám észrevette, hogy használom a spay-jét.
Irigy. De szerencsére még be tudtam magam fújni. Ma a nagyszünetben Jutka kért meg, ENGEM!, hogy mutassam meg neki a sakklépéseket, mert egy fogadást kötött. Hát elég butaság volt olyasmiben fogadnia, hogy három nap alatt megtanul sakkozni, de én azért igent mondtam. Nem bántam meg. Már délután elkezdtük az edzéseket, és Jutka nagyon gyorsan fejlődik. Én lányban még ilyen okosat nem is láttam! Közben sokat beszélgettünk, meg röhögtünk. Nagyon jól éreztem magam, és Jutka szépen nevet. Azt hiszem, veszek magamnak egy AXE-spray-t.

Április 22.
Jutka egy őstehetség a sakkban, és a legklasszabb lány az egész osztályban, de lehet, hogy az egész iskolában! Nagyon sokat fejlődött két nap alatt a sakkban. Ráadásul holnap, szombaton Jutkáéknál ebédelek. A szüleim kimennek a telekre, de én nem hagyhatom cserben Jutkát. Mert az szemétség lenne. Meg, azt hiszem, sokkal jobb beszélgetni Jutkával sakkozás közben, mint kapálni a kertben.

Április 23
Ma Jutkával nagyon keveset sakkoztunk, pedig holnap már vasárnap. De nagyon sokat beszélgettünk, és rettentő jól éreztem magam. Azt hiszem szerelmes lettem belé. De nem nagyon mertem megmondani

Április24.
Ma már együtt járok Jutkával. Megmondtam neki reggel, mikor találkoztunk, hogy ha elveszti a fogadást, az az én hibám. Nem készítettem fel eléggé, mert beleszerelmesedtem aközben, míg tanítottam, és nem tudtam odafigyelni a sakktanításra rendesen. Erre ő megnyugtatott, hogy nincs is fogadás, csak kitalálta, mert szimpatikusnak talált, és kellett valami indok, hogy találkozzunk. És, hogy mostantól akár járhatnánk is. Este még átmentünk ketten Ágiékhoz, az öccse bélyegalbumával, amit átszámítottam Matchboxra. Tettem egy szerintem kedvező ajánlatot, hogy én is szívesen megvenném, de Ági valamiért elég morcos volt. Lehet, hogy kevesellte az albumért a tíz Machboxot? Pedig szerintem annyit ér.

(Katona Soma, 7. osztályos tanuló – 2010.)                          

Riport egy újságíróval

Beszélgetőpartnerem: Salamon Gyöngyi, újságíró.

– Szia! Azt kaptuk házi feladatnak, hogy készítsünk egy riportot. Azért szeretnék veled beszélgetni, mert érdekel a szakmád, hiszen te újságíró vagy, biztosan sok riportot készítettél. Te egész életedben újságíró szerettél volna lenni?
– Nem.
– És miért nem?
– Mert színész szerettem volna lenni, de háromszor sikertelenül felvételiztem a színművészeti főiskolára.
– S ezek után, hogy lettél újságíró?
– Már gimnazista koromban dolgoztam külsősként az oroszlányi TV-ben, fiataloknak szóló műsorokat készítettem. S amikor nem vettek fel a főiskolára, akkor szerencsém volt, mert épp el tudtam helyezkedni a TV-nél.
– Mit csináltál ott?
– Hát legelőször is megijedtem, mert nem azt a munkát kellett csinálnom, amit korábban, mivel gyártásvezető lettem. S csak pár év múlva kezdtem el szerkesztő-riporterként, műsorvezetőként dolgozni. Ez egészen 1999-ig tartott.
– Miért, mi történt akkor?
– Nem értettem egyet a TV főszerkesztőjével és úgy éreztem, hogy mennem, váltanom kell és ismét szerencsém volt, mert a Radír Rádiónál hírszerkesztőt kerestek. Ott sem voltam ismeretlen, mert külsősként a Tv mellett már ott is dolgoztam, úgyhogy örömmel fogadtak.
– Nem volt furcsa a Tv után a rádió?
– De egy kicsit szokatlan volt, de az is az újságírás egy műfaja és hamar megszerettem. Megtanultam, hogyan lehet a hiányzó képet hanggal, zenével pótolni. Kihívás volt.
– És ezt sikerült teljesíteni?
– Szerintem igen. Nagyon sokan megszerették a hangomat, hiszen naponta óránként olvastam a híreket, s 2001-ben a tulajdonosok ügyvezetőnek neveztek ki, tehát érkezett az újabb kihívás. 2008-ban viszont elköszöntem, s nem csak az ügyvezetői széktől, a rádiótól is.
– Miért?
– Ugyanúgy éreztem, mint az Oroszlányi Televíziónál, hogy mások akarják megmondani, mi a jó. Olyan emberek, akik szerintem nem értenek a szakmához.
– És azóta mit csinálsz?
– Maradtam újságíró. Én szabadon fuldoklónak hívom magam. Forgatok, készítek rádiós interjúkat, s persze írok újságoknak. A magam ura vagyok.
– Most jobb?
– Igen, bár hiányzik, hogy egy stáb tagja legyek, hiszen a Tv-nél és a rádiónál is nagyon jó volt a közösség. Igazi család voltunk. Viszont így én dönthetem el, hogy mit hogyan írok meg, forgatok le, a szabadpiac pedig eldönti, hogy megvásárolja vagy sem.
– Soha nem fordult meg a fejedben, hogy mást csinálj?
– Nem, hiszen a munkám során rengeteg emberrel ismerkedtem és ismerkedem meg. Híres emberekkel, kevésbé ismertekkel, sőt, egyáltalán nem ismert, de szeretetre méltó emberekkel. S ami a legfontosabb, hogy nagyon sok embernek tudtam segíteni akár úgy, hogy film készült a gondjáról, de számtalanszor volt olyan is, hogy sem cikk, sem riport nem készült, mégis sikerült elintézni a panaszos ügyes-bajos dolgát. Csak azért, mert újságíróként telefonáltam hivatalos helyre, ahol őt korábban elutasították. Mert ez is a hivatásomhoz, hozzám tartozik: segíteni.
– Köszönöm szépen a riportot, jó volt veled beszélgetni.

(Schäffer Vivien,  7. osztályos tanuló – 2010.)

Szónoki beszéd (01)

Kedves szülők!

A nevem Szurdi Lilla, 7. osztályos tanuló vagyok, és arról szeretném meggyőzni Önöket, hogy vezessék be a nálunk otthon már nagyon jól bevált zsebpénz-rendszert. Gondoljanak csak bele, milyen lenne, ha mi, gyerekek nem állandóan az önök fülét rágnánk, valahányszor csak venni akarunk magunknak valamit.

Régen, a múlt században az emberek nem tulajdonítottak akkora fontosságot a pénznek, mint napjainkban. Többnyire városokban, bányákban, gyárakban dolgoztak, szabadidejükben pedig a családjukkal mentek el kirándulni vagy pusztán társasoztak otthon. Ilyenkor a felnőtt embereknek még volt idejük lejárni a boltba, nem kellett a gyerekeket küldeni az elhúzódó munkáik miatt. Szemben a mai gyerekekkel, akik már nagyon korán kapcsolatba kerülnek a pénzzel a TV-n leadott reklámok, valamint a számítógépes játékok miatt is, ugyanis ezekben a játékokban pénzért lehet karaktereket, kiegészítőket, tulajdonságokat vásárolni. Ebből is látszik, hogy pénzügyekkel ma már mindenki foglalkozik, ezért fontos, hogy minél előbb megtanuljanak érteni a pénz nyelvén, illetve tudatosabb, átgondoltabb döntéseket hozni saját pénzügyeikkel kapcsolatban.

„Hogyan járul hozzá ezekhez a dolgokhoz a zsebpénz?”- merülhet fel önökben ez a kérdés. Nos, ha bevezetik otthonukban ezt a rendszert, akkor a gyerek már általános iskolás korában is megtanulhatja, hogy a pénz szűkös erőforrás, amely nem áll korlátlan mennyiségben a rendelkezésünkre. Ennek köszönhetően a gyerek megtanulja, hogyan kell megszerezni, megtakarítani és gyarapítani a pénzt, s ezzel egyetemben megtanul spórolni is, mivel így a gyermek állandó jövedelemre tesz szert. Megtanulja mérlegelni, mi az, amire ténylegesen szüksége van, és mi az, ami felesleges pénzkidobás. Megtanulja összehangolni a vágyait és az igényeit a lehetőségeivel, megtanulja, hogyan kell okosan gazdálkodni a megálmodott drágább tárgy megszerzése érdekében, ami egyúttal türelemre és kitartásra is neveli. Kutatások is bizonyították, hogy azok a felnőttek, akik gyerekkorukban zsebpénzzel rendelkeztek, felnőttként tudatosabban osztják be a pénzüket, kevesebb felesleges dolgot vásárolnak, és felelősségteljesebbek lesznek. Ezzel a módszerrel még a szegényebb rétegnek is sikerül megvalósítania vágyait.

Ezek értelmében a zsebpénz jó eszköz arra, hogy fejlessze a fiatalság pénzügyi tudatosságát, megtanítsa a pénz helyes használatát, és megismertesse a pénz értékét a fiatalsággal. Javaslom, hogy vezessék be és mondják el minél több embernek a zsebpénz-rendszer hasznosságát.

(Szurdi Lilla 7. osztályos tanuló – 2019.)

title

title

8. osztály


Magyarázom a bizonyítványom (1).

(humoreszk)

Ne húzzátok fel magatokat. Ez csakis a véletlen műve lehet, ez valami oltári nagy tévedés.

Még hogy én nyelvtanból…!

Senki nem ír olyan helyesen, mint én, és olyan gyönyörű külalakkal, és akkor ez még semmi. Mindig a Gazsival dolgozunk csak az órán. Heni néni mindig megdicsér, éppen ezért oda is mentem hozzá, és elmondtam neki a problémámat. Persze nem voltam ideges, hogy ez hogy lehet, meg hogy ezt biztos elírták, és itt adminisztrációs hiba lehet csak. Erre ő is azt mondta, hogy aki ilyen helyesen és szépen ír, az csak ötös lehet, plusz még az órán is jól viselkedik mindig, odafigyel, még akkor is, amikor nem is kell, és ő is elmondta, hogy mondjam el nektek, hogy ő ötöst adott, itt valami nincs rendben, és megbízást adott a Nemzeti Nyomozóirodának, hogy derítsék ki, hogy ki és hol hibázott…

Úgyhogy nem kell aggódni, minden el lesz rendezve!

(2010. Schwarz Dénes, 8.a)

Matekdolgozat (humoreszk!?)

(humoreszk [?])

A matek számomra elég bonyolult.

De szerintem ezzel többen vagyunk így. Mikor megkapod a dolgozatot, és mondja a tanár, hogy állj neki, hirtelen leblokkolsz, és a “semmittudás” járja át az agyadat. Nem tudod, mennyi 2×2, és nem tudod, mennyi 3+1. Csak ülsz a papír felett, és nézel ki a fejedből.
Aztán egy idő után eszedbe jut, hogy is kell megoldani a feladatot. Nekiállsz, és kijön az eredmény. Ilyenkor büszke vagy magadra.
Aztán jön az ellenőrzés. Hát akkor már kevésbé vagy büszke magadra. Vagy csalódott leszel, vagy kineveted magad.
Mindezek után odahajolsz a padtársadhoz:
– Te, neked mennyi jött ki?
– Még neki se álltam!
Ilyenkor újabb büszkeség tölt el, hogy te legalább ÍRTÁL VALAMIT!
– Már csak három perc van, igyekezzetek! – szól a tanár.

Ekkor becsukod a füzeted, és reménykedni kezdesz a kettesben.

(Tibola Réka 8. T osztály – 2012.)

Az ellenőrző (humoreszk)

( humoreszk)

Az ellenőrző a ma ismeretes Tejútrendszernek legnagyobb fekete lyuka. Hihetetlen mennyiségben képes elnyelni bizonyos beírásokat és különböző jegyeket. Rendkívüli kapcsolatban van egy bizonyos tanár nevű fajjal,aki előszeretettel emlegeti, majd használja azt. Brutális pusztításokat tudnak ketten együtt művelni. Folyamatosan lesben állnak, és a meglepetés erejével lecsapnak. Sokszor maga az áldozatuk sem tudja miért. Iszonyatosan óvatosnak kell lenned, különben elkapnak. Valamilyen szinten elég fájó dolog ez, hiszen az ellenőrző a tied,minden egyes nap veled van, mégis valahogy nem nagyon szimpatizáltok egymással, holott akár barátok is lehetnétek. Ám nincs mit tenni,ő az ellenséget választotta…

Az igazi kérdés itt az, hogy hogyan védekezzünk ellene:

1. A legegyszerűbb az, ha messziről elkerüljük mindkettőt. Sajnos ezzel együtt jár az, hogy az iskolát is elkerüljük, de jobb félni, mint megijedni.

2. Kerüljük el az ellenőrzőt. Ennek számtalan módja lehet: például egy csinos kis csukló mozdulattal véletlenül bedobhatjuk az ágy mögé, vagy akár előfordulhat, hogy a fiókunk legmélyén kavargó örvény rántja le magával.

3. Kerüljük el a tanárt. Ez az a pont, ami meglátásom szerint nem igazán kivitelezhető, ám az ügyesebbek megpróbálhatják.

De igazából, egész egyszerűen a legkönnyebb az, ha tanulsz és befogod a szád.

Luna Liliána 8. osztály (2018.)

A fülbevaló (humoreszk

(humoreszk)

Ez a tárgy a legveszélyesebb fegyverek közé tartozik. Bármikor megszúrhat, megkarcolhat és még a szívedet is összetörheti, mert ha ez a gyönyörű ékszer úgy dönt, hogy ő már eleget volt a te füledben, akkor bizony keres valaki mást akinek a fülében ékeskedhet tovább. Csak azért veszi meg minden lány, mert a veszélyes oldala mellett van egy gyönyörű, ragyogó oldala is. Akármilyet tudsz belőle venni : ezüst, arany, csillogó, kerek stb.

A fülbevaló ellen való védekezés néhány pontja:

1. Ne hagyd, hogy szorítson, fogságban tartson!

2. Ragyogj! Amíg látnak a barátnőid. Aztán gyorsan vedd ki a füledből!

3. A fülbevaló leginkább éjjel támad. Akkor a legveszélyesebb. El ne aludj, amíg nem veszed ki a füledből!

A legmélyebb, legédesebb álmod rémálommá változik, mert egy óvatlan pillanatban átváltozik szúrószerszámmá hihetetlen fájdalmakat okozva.

Szóval, lányok, asszonyok…… Csak óvatosan a csillogó gyönyörűségekkel.

Szécsi-Papp Márta 8. osztály (2018.)

Hölgyem (egyperces)

(egyperces)

Elkezdődött egy átlagos tanóra. Szokás szerint mindenki beszélgetett és üvöltözött. A tanár többször is rászólt az osztályra, de mintha nem is hallottuk volna, folytattuk a beszélgetést. Mikor a tanárnak elege lett, dolgozatot írattatott velünk, ezért mindenki elkezdett a tanárral veszekedni. Ebből Timi sem maradhatott ki, és mikor nagyon felidegesítette a tanár, Timi kimondta azt a szót, amitől mindenki rettegett : hölgyem! Ha Timi ezt a szót mondja a tanárra, akkor abból csak bajok lesznek. A gond csak az volt ezzel, hogy a tanár aki bent volt nálunk órán, férfi volt.

Szécsi-Papp Márta 8. osztály (2018.)

Magyarázom a bizonyítványom (2.)

(humoreszk)

Az úgy volt, hogy az egyes, amit németből a bizonyítványomba kaptam, az igazából nem is egyesnek, hanem ötösnek felel meg.

Amikor a némettanár az első órákat tartotta, elmondta, hogy Ő Németországból jött az iskolánkba tanítani, és ott az egyes a legjobb jegy, és az ötös a legrosszabb.

Ezek után nagyon örültem neki, hogy rögtön az első órán már egy egyessel indítottam.

Gondoltam is, hogy ilyen könnyen még sosem kaptam jó jegyet. Később sem értettem az osztálytársaimat, hogy miért pedáloznak a négyesért, ötösért.

Azt sem értettem, hogy mindig mondták, hogy milyen sokat tanultak és mindig négyeseket és ötösöket kaptak, míg én csak egyeseket kaptam semmi tanulással.

Nagyon boldog voltam, hogy amikor az órai kérdésre 1-2 szavas válaszaimmal annyira a lényegre tapintottam, hogy mindig a legjobb, vagy majdnem a legjobb jegyet kaptam. Sosem éreztem magam ennyire okosnak és ez így ment egész évben, aminek meg is lett az eredménye.

Egyes lettem félévkor, ami a legjobb jegy!

Kiss Márton Péter 8. osztály (2018.)

A rossz diák

(karcolat)

Élőlény mivoltától eltekintve felhasználják hirdető és ismeretterjesztő eszköznek, feltéve, ha Ronnie Radke-ről vagy a kedvenc rockbandájáról a Falling in reverse-ről van szó. Mozgásérzékelővel is el van látva, mivel a tájékoztatni kívántszemélyt nem kérdezi meg, tudni akarja-e a legújabb információkat. Néha időzítőre van kapcsolva és másodpercenként bombázza hírekkel az embereket. Továbbá rendelkezik egy védekező mehanizmussal, ami halálos csapásokból, rúgásokból és ütésekből áll. Ezt néha egy beszólás vagy egy rosszkor történő hozzáérés is kiválthatja. Testőrnek is alkalmazható, mivel ha valakit bizalmába fogad, minden vélt vagy valós veszélytől megvédi. Ellenfelét kiáltásokkal figyelmezteti, majd lesújt rá.

Néha barátságos is tud lenni, ez általában alvó állapotban érhető el nála. Táplálékát főként barátnői étele teszi ki. Természetes ellenségei bizonyos tanárok, és az őt kibontakozni nem hagyó személyek.

A rossz diák (karcolat) Az órán kiabálás tört ki. A tanárnő igazán mérges lett, ezért leteremtette az osztályt, és ki akarta deríteni, ki volt a zűrzavarért a felelős. Úgy határozott, Hannát teszi meg bűnbaknak. Az osztály érveit figyelmen kívül hagyva követelte az ellenőrzőjét. Mivel ezt nem kapta meg, eldöntötte, óra után leviszi a lányt az igazgatóiba. A tanuló ott sem jelent meg, így a naplóba bekerült egy igazgatói intő.

Megjegyzés: Hanna aznap nem volt iskolában.

Kupi Rebeka 8. osztály (2018.)

A hűtőszekrény-lény (humoreszk)

(humoreszk)

Testfelépítése igen zömök, erős. Tömege változó, ám az bizonyos, hogy aki egymaga próbálja megemelni, kudarcot vall, feltéve, ha nem egy „erősember-verseny” résztvevője. Egyik alfaja a mini, vagy más néven kis hűtőszekrény. Erre a fent említettek nem vonatkoznak. Abban viszont hasonlítanak, hogy egy ajtóból, egy vázból, és (az üreges részükön) polcokból állnak.

Némelyiket megtámadja egy fagyasztónak, vagy más néven mélyhűtőnek nevezett parazitalény, mely a hűtő energiáját fogyasztja. Az ilyen élősködőkben az is bosszantja a szegény gazdaállatot, hogy szerepét nemcsak hogy utánozza, jobban is csinálja, mivel hűtőkapacitása meghaladja az eredetiét. (Vannak nem élősködő fagyasztók is, de azokra most nem térnék ki.)

Élőhelyeik: az otthonaink és bizonyos tartásukra szakosodott üzletek (pl.: Euronics). Mi, emberek haszonból tartjuk, mivel belső üregébe helyezett ételeinket hűvös testhőmérséklete miatt megóvja a romlástól egy ideig. (Ha ez az idő lejár, jöhet a kétségbeesett takarítás, hogy a rohadt gyümölcsök és a penészes sajtok nyomtalanul, és szagtalanul eltűnjenek.)

Általában barátságos természetű, de olykor igazán kínzó tréfát űz az emberekkel. Ezt oly módon kivitelezi, hogy, amikor a szegény áldozat megéhezik, hívogatóan, sok földi jót ígérve csalogatja. Majd mikor a gyanútlan személy kinyitja ajtaját, minden finomságot gondosan elrejt, és csak a 3 napos, száraz nokedlit, a penészes tetejű csemegeuborkát, és néhány repedt tojást hagy szem előtt. Nem tudja ő, milyen a korgó has, a kopogó szem? Honnan is tudhatná, hiszen áramon él, és ha olykor szünetel is a szolgáltatás, mély álomba merül. Ilyenkor előfordul, hogy leolvad benne a jég, és csúszós akadálypályává változtatja a konyhánkat, spejzunkat. Természetesen piszkát nem ő takarítja fel, hanem gazdája.

Ám hiába a gonosz tréfák és sok macera, mi azért szeretjük

Kupi Rebeka 8. osztály (2017.)

Tükör (humoreszk

(humoreszk)

A tükör egy ördögi gonoszsággal megáldott lény, aki áldozatai lelkével és szomorúságával táplálkozik. Ezt olyan módon szerzi meg, hogy visszatükröződő felületére néző embernek küllemét megváltoztatva torz képet mutat, ezzel teljesen összetöri áldozatát. Ezt a hatást hatványozza, ha néha szép képet mutat, és a gyanútlan személynek megtetszik amit lát és le akarja fényképezni. Sajnálatos módon ez is csak egy trükk, mivel a telefon képernyőjén újfent egy eltorzított képet lehet látni.

Védekezések ellene:

1. Sírás. Ha a tükör mérhetetlen étvágyát valamelyest csökkentjük, az egy időre békét hozhat.

2. A lény megsemmisítése. Ezt kalapáccsal vagy más kemény ütőeszközzel rásujtva, és ezzel azt összetörve érhetjük el.

3. Fotózni semmiképpen!!!

4. Ne nézzünk bele, bár ezt még senki sem próbálta, így nem tudni milyen következményekkel jár.

Kupi Rebeka 8. osztály (2018.)

Magyarázom a bizonyítványom (3.)

(humoreszk)

Fizikából érthetetlen módon van 2-es a bizonyítványomban, mert szóbeli feleléseim közül nem vették figyelembe, hogy én nem csak, hogy elmagyaráztam az aznapi témát, hanem kísérletekkel is bizonyítottam. Na már most arról tényleg nem tehetek, hogy a tanár úr nem hogy a feleletemből, de még a kísérletemről sem hallott soha. Hiszen ő egy művelt értelmiségi ember, de megkérdőjelezem, vajon az egyetemen mit tanult, ha nem az én feleletemet.

Ja a matek,na igen. Ez a Pitagorasz tétel miatt van, mert igazából az ismeretlen egyenlethez az égvilágon semmi köze, hát én ezt megcáfoltam, és számomra egyértelmű,hogy Pitagorasz ugyanolyan ismeretlen, mint az egyenlet.

Aha történelem. Arról aztán végképp nem tehetek, hogy Mária Terézia nem az egri várat védte, és Zrínyi Ilona még meg sem született a honfoglalás alatt. De még is úgy gondolom, a személyeket nehéz megjegyezni, és hozzácsatolni egy évszámhoz. Ha így kell tanulni, a történelemkönyv miért nem csak számjegyekből áll.

Ó igen torna, na de kérem, én beteg vagyok, a lábam, gyógycipőm van, de mégis futnom kell, kötelet mászni, hát ezzel a testtömeggel jobb ha leülök, nem bírom el magam. Nem megy!

Elfelejtettem, nem lesz többet iskola, majd szólnak, ha úgy gondolják, bemehetek, mert ugye az érveimet felülvizsgálják, hátha igazam van.

Ötvös Nikolett 8. osztály (2016.)